Brigitte Kronauer: A nők ruhái

Brigitte Kronauer


Brigitte Kronauer: A nők ruhái. Történetek
Fordította Gubicskó Ágnes
Typotex Kiadó, 2019.

Részlet a Typotex Kiadó oldalán: Beleolvasok 

Egy kis könyv John asszonyról és az elnök takarítónőjéről, a jóságos tanárnőről és az akkordmunkásnőkről. Van benne pöttyös ruha, fekete kosztüm, rejtélyes hálóingek, Vasalás 1 meg Vasalás 2, szóval minden. Képkeret is, egy teáskanna tükre, fátyol és igazság, persze.

***
“Homályos emlékképem dereng egy bizonyos John asszonyról, hát igen, homályos, amilyen ő maga is volt. Tulajdonképpen nem is egy bizonyos, hanem egy nagyon is bizonytalan nő. De ez végeredményben ugyanaz.”

***
„A 26 történetből álló könyv egy egész életen ível át, a sötét gyermekkori emlékektől egészen addig, amikor az elbeszélőnő ’már kilencven fölött’ jár, hogy azután a tárgyak világába lépjen át, például teáskannává vagy párnává változzon.
A szövegek olyan régi mestereket idéző aprólékos kidolgozottsággal és virtuóz iróniával vannak megírva, mint ahogyan a XVII. században a holland festők a képeiket festették. Nem véletlen, hogy Kronauer azonnal a Reclam Kiadó bár olcsó és szerény, de világirodalmi klasszikusokat terjesztő sárga könyvecskéi között jelentette meg ezeket a történeteket.
Az olvasó – hogy ilyen régimódian fogalmazzak – elbűvölve rakja le a könyvet, mert olyan elbűvölően gonosz és egyúttal annyira szeretetreméltóan elegáns is.”

Frankfurter Allgemeine Zeitung

***
“Ki beszél? Csak tegnap volt, most már tudom, hogy a legjobb, legszeretettebb barátommal, ‘vele’, Hubertus-szal, berki szellőrózsák között – amíg mások bicikliztek, lovagoltak, futottak, bottal meneteltek vagy kutyát sétáltattak –, fehérherék, ‘májusi ibolyák’, salátaboglárkák között, ezen a fehérre, sárgára, kékre pöttyözött, berajzott erdőterületen egyedüli normálisként, mélyeket lélegezve vándoroltunk. Keserű csokoládét ettünk, és egy héttel korábban könnyű, könnyelmű léptekkel, utazótáskával kezemben befordultam egy levelesládánál, pitypang mezők között egy szellős vonaton zakatoltam, és egy szegényes – de mindegy, ez teljesen mindegy volt – hotel kétágyas szobájában landoltam egyetlenegy, csillagtalan éjszakáért.
Ez éppen eszembe jutott, és most megint világos, hogy fiatal vagyok! Csak úgy elképzeltem ma reggel, puszta képzelgés, mennyivel másabb lenne, itt ülnék mozdulatlanul egy székben, és néznék ki vén szemekkel a csillogó májusra; már majdnem túl sok ez a május, túl sok a jóból így egyszerre a végtelen hosszú tél után. Nézek kifelé ezekre a kerek popsijú párokra mindenütt: muszklik és ártatlanságtól felpuffadt arcok, amilyen durván beszélnek, olyan ártatlanok az élet valós, előttük álló borzalmával szemben.”

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.