Carolin Emcke: A változó vágyról (esszé)

Carolin_Emcke_Wie_wir_begehren
Carolin Emcke esszéje a Wie wir begehren /Ahogyan vágyakozunk/ c. könyvéhez
Az esszé a TNTeF c. periodika 2013/3. számában olvasható: Ugrás

Részlet az esszéből:
A kulturális, vallási, etnikai, szexuális identitásról való beszéd olyannyira magától értetődő lett, hogy magyarázkodnia kell annak, aki ezeknek a kategóriáknak az eleve adottságát megkérdőjelezi, aki objektív tartalmukat kétségbe vonja, aki számára ennek az identitásnak és különbségnek a hozzárendelése szorongó érzést okoz. Toleránsnak minősül ezekben a kategóriákban gondolkodni, a „másságot” elismerni. […] Hosszú és politikailag fontos volt a harc a láthatóságért és reprezentációért, de a reprezentációnak ebben a fajtájában van valami elidegenítő is. […] Mennyire kell hasonlónak lenniük azoknak, akiket kollektív identitásokként ragadnak meg? […] Mennyire ódivatú vagy posztmodern vagy egyszerre mindkettő az, akinek ezek az esszencialista töltetű etikák kísértetiesnek tűnnek?

Carolin Emcke: Wie wir begehren (Ahogyan vágyakozunk) c. könyvének fülszövege

Carolin Emcke egy ifjúkor történetét meséli el a hetvenes és nyolcvanas évekből. A szexualitásról nem beszéltek, nem volt tér az olyan fogalmak számára, mint „gyönyör” vagy „vágyakozás”, a gyönyör normától különböző fajtáiról mélyen hallgattak.

Carolin Emcke azokat a játékokat és rituálékat, a kirekesztés és berekesztés azon mechanizmusait, a hazugságok és vágyak azon rendszerét írja le, amiből ez az ifjúkor formálódott. Egy alaptalanul kitaszított és végül megtört iskolatárs nehézségeit és kétségbeesését beszéli el. Mesél arról, hogy hogyan keresi azt a formát, amely képes a másként létezés kifejezésére, meg arról az egzisztenciális boldogságról, hogy a vágyódásnak ezt a nyelvét megtalálta.

Azt kutatja, hogy a nyolcvanas évek NSZK-jában hogyan gondolkodtak, írtak, ítélkeztek a fiatalok homoszexualitásáról, a „Bravo” újságban vagy a Honvédelmi Minisztériumban, és leírja, hogy miként tartják fenn ma is hatalmukat a tabuk és az irigy ellenszenv.

Carolin Emckének sikerül az elmesélt történetekből a vágy teljes elméletét megfogalmaznia, anélkül, hogy a szöveg elveszítené az elbeszélés varázsát, gyengédségét, vagy sajátos radikalitását. Emellett könyve nagy politikai erővel bíró szöveg, mely a kirekesztésről és az erőszakról, az individualitásért vívott küzdelemről szól a kollektivizmus korában.

Forrás: Carolin Emcke: Wie wir begehren, S. Fischer Verlag, 2012

Fordította Gubicskó Ágnes
Lektorálta Barát Erzsébet

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.